A Don-kanyarban elesett több mint százezer magyar katona lelki üdvéért tartottak szentmisét szombaton Szegeden. A résztvevők ezt követően megkoszorúzták a doni áldozatok szobrát is.
Évek óta hagyomány, hogy az egykori Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szegedi Szervezete és a Szegedi Bajtársi Klub Közhasznú Szervezete kezdeményezésére a doni áttörés évfordulójához közel eső szombaton az elesettek és áldozatok lelki üdvéért szentmisét tartanak Szegeden. Az idei megemlékezés szombaton volt a Szent József jezsuita templomban.
A 79 évvel ezelőtt a Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: 1943 januárjában a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött honvédek közül több mint százezren haltak meg a szovjetek megsemmisítő támadásaiban, illetve a közel mínusz 40 fokos orosz télben. A misét celebráló Serfőző Levente úgy fogalmazott, ezek a katonák vállalták a háború minden kockázatát értünk, a nemzetért, a hazáért és a becsületükért.
Életükbe egyébként nyáron egy fotókiállítás kapcsán bárki betekinthetett, ugyanis a Dóm Látogatóközpontban volt látható A doni fotós című tárlat. Reményi József katonatiszt, aki tizenhét alkalommal járta meg kórházvonattal a keleti frontot, fotóin mindent megörökített: tragédiát, örömöt, a háború mindennapjait, a tábori életet, műtéteket és a visszatérés pillanatait is. Az atya ennek felidézése után arra emlékeztetett, a zsidóság számára fontos feladat volt, hogy minden évben elmeséljék gyermekeiknek az üdvösség történetét, vagyis ahogyan Isten kiszabadította őket Egyiptomból. – Nekünk is át kell adni a múlt történeteit ahhoz, hogy az új generáció megismerje a történelmet, az igazságot – fogalmazott.
A misén szó esett arról is, hogy bár a katonák lelki üdvéért mondanak imát, egyúttal ünnepelni is kell őket, hiszen hősökről van szó, akikre büszkének kell lennünk.
– Erőt kell merítenünk példájukból, hogy legyenek mások is, akik képesek az életüket áldozni hazájukért – mondta Serfőző Levente, majd hozzátette: remélhetőleg ilyen helyzet sosem történik meg. – De nem is lesz háború, ha a krisztusi elvek szerint cselekszünk – tette hozzá.
A mise második felében Juhász András református lelkész is beszélt. – Bár szomorú alkalomból gyűltünk össze, mégis ünneplünk. Az ünnep nem munkaszüneti napot jelent, hanem annak kifejezését, hogy átéljük a múlt, jelen és jövő találkozását – mondta. Majd kiemelte: olyanokra emlékeznek, akikre évtizedekig nem volt szabad és akiknek áldozatát sokáig nem értékelték. – Amely nemzet elfelejti a történelmét, arra van kényszerítve, hogy újra átélje azt. Ezért ne feledjük őket – zárta gondolatait.
A megemlékezést a szentmise után koszorúzással zárták: a résztvevők átvonultak a Rákóczi térre, ahol elhelyezték az emlékezés virágait Kligl Sándor alkotása, a Doni áldozatok szobra előtt.
Forrás: delmagyar.hu
Kép: Kuklis István