Sok áldozatot hoztak a Szeged-Csanádi Egyházmegyében élők, hogy részesei lehessenek az 1938-as kettős szentév eseményeinek. Kesergés helyett tudtak és akartak is ünnepelni – mondta el Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási püspöki helynöke, a Szent Gellért Szeminárium prefektusa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) podcastjában.
Mit mond egy pap, aki egy személyben oktatási püspöki helynök, kateketikai és ifjúsági referens, főiskolai oktató, szemináriumi prefektus, ha egyetlen szóval kell leírnia az életét? Azt, hogy ő kovász. Kicsi, de nagyon sok erő lakozik benne. Serfőző Levente ilyen személyiség.
Soha nem gondolta, hogy valaha kiállítást rendez majd. Aztán amikor feladatul kapta, hogy a szeptemberi eucharisztikus kongresszus előkészületeit egyházmegyéjében koordinálja, kíváncsiságból folyóiratokat, könyveket kezdett olvasni, hogyan zajlott mindez 1937-38-ban. A kutatómunka – illusztrálta élményét Serfőző Levente – olyan volt, mint amikor valaki kap ajándékba egy nagy dobozt, kinyitja és abban talál egy újabb és újabb dobozt. Nem várt gazdag forrásanyag állt rendelkezésére, amelyből megvalósult a Szegedi Dóm Látogatóközpontban nemrég megnyílt Építeni csakis szeretettel című kiállítás. Serfőző Levente elmesélte, hogy ez a mondat Glattfelder Gyula püspök egyik szentbeszédéből való. Tükrözi mindazt az élményt, amit akkor az eucharisztikus kongresszusra készülő közösség átélt.
„Fiatalok, családok, plébániák nagyon sok áldozatot hoztak, hogy ünnepelhessenek.
Tudtak ünnepelni, annak ellenére, hogy Trianon után és egy újabb háború küszöbén voltak. A lelkesedésük szívből jött”
– foglalta össze Serfőző Levente mindazt, ami a forrásanyagokból, a kongresszus résztvevőinek hátrahagyott feljegyzéseiből, a plébániák emlékanyagából kiderült. 1938-ban minden az ünnepről szólt. Mindenki ünnepelni akart. Tízezrek utaztak a fővárosi eseményekre és tízezrek várták a Szent Jobbot Szegeden és a nagyobb városokban. Még a kisebb falvakban is eucharisztikus lelki napokat szerveztek. Serfőző Levente kiemelte azt, hogy minden nehézség ellenére a jövőbe tekintés, az ünnepi készülődés öröme volt a meghatározó a kesergés helyett. Ez az egyik fontos üzenet számunkra is, hogy tanuljunk meg örülni, ünnepelni.
Serfőző Levente elmesélte, hogy ha valakinek, akkor Glattfeldet Gyulának lett volna oka a keserűségre. Gyakorlatilag kiutasították Temesvárról. A trianoni döntéssel mindent elveszített. Ő mégis azt mondta, hogy teremtsünk mindent újra, de szeretetből. Az ifjúsági referens itt lát párhuzamot 1938 és napjaink között, akkor és ma is egy lelkes építkezés részesei vagyunk. „Mindaz, ami történik, belülről történjen. Plébániáink, iskoláink, közösségeink újjáépítése.”
Serfőző Levente elárulta, hogy a kiállítás mely részei érintették meg őt leginkább. Beszélt arról is, hogyan vált a szegediek zarándokhelyévé az újszegedi ligetben 1937-ben felszentelt lourdes-i barlangoltár, mely a szegedi Mária-tisztelet szentélye volt egészen annak 1967-es lerombolásáig. Elárulta azt is, miként kerültek elő gondviselésszerűen és váltak a tárlat részévé a Szent István-templom tervei, amelyet a szegedi diákok, szüleik, valamint a tanárok szerettek volna felépíteni.
A 2021-es NEK-re is számos előkészületi programot szerveznek az egyházmegyében. Orosházán évente eucharisztikus napot tartanak. Idén negyedik alkalommal Óföldeákon a középkori erődtemplom és környéke ad impozáns helyszínt az egyházmegyei találkozónak.
Egyre népszerűbb a fiatalok körében az énekből, tanúságtételből, tanításból és imádságból álló Face to face – Szemtől szembe az Úrral program. „A fiatalok éhesek és szomjasak arra, ami egy imádságban történik. Érzik, hogy ez az szívet, az egész életet szólítja meg. Legyünk bátrak, hogy alkalmat teremtsünk számukra az Istennel való találkozásra” – tanácsolta Serfőző Levente.
A Serfőző Leventével készült beszélgetést teljes egészében meghallgatható ITT.
Forrás: NEK
Fotó: Ambrus Marcsi
Magyar Kurír