Megalakulásának kilencvenedik, újjáalakulásának harmincadik évfordulóját ünnepli idén a Katolikus Karitász. A Szeged–Csanádi Egyházmegyében a szervezet több mint ötszáz önkéntese segíti a rászorulókat.
– Jézus példája nyomán a keresztény közösségek tevékenységének kezdettől fogva fontos része a szegények és az elesettek támogatása. Évszázadokon keresztül ezen egyházi segítségnyújtás mindenekelőtt a papsághoz és a szerzetesekhez kötődött, ám a lelkipásztoroknak mindig akadtak jólelkű, világi segítői is – magyarázta Ancsa-Molnár Hajnalka, a Szeged–Csanádi Egyházmegyei Karitász irodavezetője.
Változó igények
Az 1900-as évek elején Németországban Lorenz Werthmann kezdeményezte az önkéntesek szervezett összefogását, így alakult meg a Katolikus Karitász közössége, ami hazánkban 1931-ben vált országos szervezetté.
Kezdetben az önkéntesek tevékenységének fókuszában a hadigondozás, azaz a háborús károsultak, menekültek, özvegyek és árvák támogatása állt, majd az évtizedek során ez a feladatkör egyre sokrétűbbé vált.
A kommunista diktatúra időszaka komoly próbatétel elé állította a szervezetet, ugyanis betiltották működését.
– Ezért kettős az évforduló, 1991-ben újjáalakult a szervezet – magyarázta az irodavezető.
Ancsa-Molnár Hajnalka Szeged Katolikus Karitász
Ancsa-Molnár Hajnalka: Jót tenni valóban jó, a nehéz helyzetekben a hitem mindig erőt ad.
Jót tenni jó
Országosan mintegy tízezer, ebből a Szeged–Csanádi Egyházmegye hatókörzetében 43 csoportban, több mint ötszáz önkéntes segíti áldozatos munkájával a rászorulókat.
– Nyolc fő tevékenységi körben munkálkodunk: segítjük a rászoruló családokat, a hátrányos helyzetű kisebbségeket, a fogyatékkal élőket, az időseket és betegeket, a hajléktalanokat, a szenvedélybetegeket, a katasztrófák áldozatait, valamint az üldözött keresztényeket és menekülteket.
Nemcsak az anyagi vagy természetbeni segítségnyújtás fontos számunkra, hanem a lelki gondozás is.
Sokaknak csupán egy jó szóra van szüksége, hogy valaki meghallgassa őket – fejtette ki Ancsa-Molnár Hajnalka, aki több mint tíz évvel ezelőtt csatlakozott önkéntesként a segélyszervezethez.
– Jót tenni valóban jó, a nehéz helyzetekben pedig a hitem mindig erőt ad. Egyik legkedvesebb emlékem, amikor egy nyolcéves kisfiút sikerült meglepnünk egy szemüveggel. Soha nem felejtem el, ahogy a szaküzletből kilépve kitörő ujjongással felkiáltott, hogy „anya, látok!”, majd büszkén sorolta a járatos buszok számait. Egy másik esetben egy idős, tanyán élő bácsinak romlott el a kútja, és sikerült kiépítenünk nála a vízhálózatot. Az ő öröme és meghatottsága is feledhetetlen számomra, amelyet a meleg víz és a saját fürdőszoba jelentett neki – mesélte.
Cél az öngondoskodás
Az idei, kettős jubileumot többek között zarándoklatokkal, pályázatokkal, kiállításokkal tervezik megünnepelni, persze a járványhelyzet függvényében.
– A koronavírus a mi mindennapjainkat is átírta, hiszen például a kórházi beteglátogatás teljesen ellehetetlenült, és a hajléktalanok támogatását is át kellett szerveznünk. A nehézségekben vigaszt nyújt számunkra, hogy a pandémia alatt nagyon sok fiatal önkéntes csatlakozott szervezetünkhöz – mondta.
Az aktuális programok kapcsán hozzátette: tavasszal ismét elindítják az öngondoskodásra ösztönző programjaikat.
Ezek keretében vetőmagcsomagokkal és otthonszépítő eszközökkel támogatják a rászoruló háztartásokat. Továbbá idén is meghirdetik nagyböjti tartósélelmiszer-, valamint pelenkagyűjtő akciójukat.
Forrás: delmagyar.hu