A Katolikus Karitász munkatársai 1931 óta támogatják a rászorulókat

Megalakulásának kilencvenedik, újjáalakulásának harmincadik évfordulóját ünnepli idén a Katolikus Karitász. A Szeged–Csanádi Egyházmegyében a szervezet több mint ötszáz önkéntese segíti a rászorulókat.

– Jézus példája nyomán a ke­­resztény közösségek tevékenységének kezdettől fogva fontos része a szegények és az elesettek támogatása. Évszázadokon keresztül ezen egyházi segítségnyújtás mindenekelőtt a papsághoz és a szerzetesekhez kötődött, ám a lelkipásztoroknak mindig akadtak jólelkű, világi segítői is – magyarázta Ancsa-Molnár Hajnalka, a Szeged–Csanádi Egyházmegyei Karitász irodavezetője.

Változó igények

Az 1900-as évek elején Németországban Lorenz Werthmann kezdeményezte az önkéntesek szervezett összefogását, így alakult meg a Katolikus Karitász közössége, ami hazánkban 1931-ben vált országos szervezetté.

Kezdetben az önkéntesek tevékenységének fókuszában a hadigondozás, azaz a háborús károsultak, menekültek, özvegyek és árvák támogatása állt, majd az évtizedek során ez a feladatkör egyre sokrétűbbé vált.

A kommunista diktatúra időszaka komoly próbatétel elé állította a szervezetet, ugyanis betiltották működését.

– Ezért kettős az évforduló, 1991-ben újjáalakult a szervezet – magyarázta az irodavezető.
Ancsa-Molnár Hajnalka Szeged Katolikus Karitász

Ancsa-Molnár Hajnalka: Jót tenni valóban jó, a nehéz helyzetekben a hitem mindig erőt ad.

Jót tenni jó

Országosan mintegy tízezer, ebből a Szeged–Csanádi Egyházmegye hatókörzetében 43 csoportban, több mint ötszáz önkéntes segíti áldozatos munkájával a rászorulókat.

– Nyolc fő tevékenységi körben munkálkodunk: segítjük a rászoruló családokat, a hátrányos helyzetű kisebbségeket, a fogyatékkal élőket, az időseket és betegeket, a hajléktalanokat, a szenvedélybetegeket, a katasztrófák áldozatait, valamint az üldözött keresztényeket és menekülteket.

Nemcsak az anyagi vagy természetbeni segítségnyújtás fontos számunkra, hanem a lelki gondozás is.

Sokaknak csupán egy jó szóra van szüksége, hogy valaki meghallgassa őket – fejtette ki Ancsa-Molnár Hajnalka, aki több mint tíz évvel ezelőtt csatlakozott önkéntesként a segélyszervezethez.

– Jót tenni valóban jó, a ne­­héz helyzetekben pedig a hitem mindig erőt ad. Egyik legkedvesebb emlékem, amikor egy nyolcéves kisfiút sikerült meglepnünk egy szemüveggel. Soha nem felejtem el, ahogy a szak­üzletből kilépve kitörő ujjongással felkiáltott, hogy „anya, látok!”, majd büszkén sorolta a járatos buszok számait. Egy másik esetben egy idős, tanyán élő bácsinak romlott el a kútja, és sikerült kiépítenünk nála a vízhálózatot. Az ő öröme és meghatottsága is feledhetetlen számomra, amelyet a meleg víz és a saját fürdőszoba jelentett neki – mesélte.

Cél az öngondoskodás

Az idei, kettős jubileumot többek között zarándoklatokkal, pályázatokkal, kiállításokkal tervezik megünnepelni, persze a járványhelyzet függvényében.

– A koronavírus a mi mindennapjainkat is átírta, hiszen például a kórházi beteglátogatás teljesen ellehetetlenült, és a hajléktalanok támogatását is át kellett szerveznünk. A nehézségekben vigaszt nyújt számunkra, hogy a pandémia alatt nagyon sok fiatal önkéntes csatlakozott szervezetünkhöz – mondta.

Az aktuális programok kapcsán hozzátette: tavasszal ismét elindítják az öngondoskodásra ösztönző programjaikat.

Ezek keretében vetőmagcsomagokkal és otthonszépítő eszközökkel támogatják a rászoruló háztartásokat. Továbbá idén is meghirdetik nagyböjti tartósélelmiszer-, valamint pelenkagyűjtő akciójukat.

Forrás: delmagyar.hu