Az idei esztendőben november 29-én, vasárnap veszi kezdetét az advent, a karácsonyt előkészítő
időszak.
Advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr
eljövetele. Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy
héten át azért, hogy karácsony titka megérlelődjön bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni
a kisgyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát.
A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni
kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul,
hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a
Királyok Királyának érkezését várjuk, akkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket
és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.
Az újkor adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra
elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A gyertyák színe lila (a
bűnbánat színe) egyet kivéve (ami rószaszín): ezek együttesen szimbolikusan azt jelzik, hogy a
bűnbánati időszak harmadik vasárnapján van okunk az örvendezésre is, mert az Úrjövet már
közel van.
A pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott szentmisék, az úgynevezett rorate misék,
az adventi időszak liturgikus sajátosságának számítanak, elnevezésük pedig a latin miseének
kezdő sorának, a „Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!” mondatnak a rövidítése. Mivel
bűnbánati időszakról van szó, ilyenkor a templomi oltárokat nem díszítik virággal, a miséző pap
pedig lila színű miseruhát ölt. A járványra való tekintettel az idei évben sokan csak online módon
tudnak bekapcsolódni a szentmisékbe, valamint most különösen is nagy hangsúlyt kap az otthon,
illetve családi körben az adventi koszorú gyertyáinak fényében végzett imádság.
A keresztény ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem
az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt,
hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására.
Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a
felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál
elcsendesedni, önvizsgálatot tartani.
Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap mint nap fel kell tennünk magunknak
a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik
hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket?
„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, (…) hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk.” (Iz
2,1-5) Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás. Éljük át ugyanazt a Messiás-várást,
amely az ószövetségi választott nép lelkében élt. Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink,
akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap, hogy marana tha, jöjj el
Uram!
Kívánjuk, hogy – ebben az évben, ami mindannyiunkat a járvány miatt még inkább próbára tesz, –
az adventi időszak végén megtisztulva, gyermeki hittel tudjuk hirdetni szent karácsony éjszakáján:
Emmánuel, Velünk az Isten!