Az értelmiség ellen elkövetett politikai gyilkosságokról rendeztek konferenciát a Gál Ferenc Főiskolán a lengyel nagykövetség, a szegedi lengyel konzulátus és a Szeged-Csanádi Egyházmegye szervezésben.
A konferencián három kritikus időszakot vizsgáltak a történészek. Az 1919-es Tanácsköztársaságot, a második világháborúban németek és szovjetek által megszállt Lengyelországot, valamint a nyolcvanas években elkövetett politikai gyilkosságokat elemezték. Lengyelország az első világháború végén, 1918. november 11-én nyerte vissza 123 év után a függetlenségét. Az emléknappal ez előtt tisztelegtek.
Fotó: Kuklis István
Három évforduló adta a konferencia apropóját. 100 éve volt a Tanácsköztársaság, 80 éve tört ki a második világháború és 30 éve kezdődtek a kelet-európai rendszerváltozások – hangsúlyozta megnyitóbeszédében Karol Biernacki, a Lengyel köztársaság szegedi tiszteletbeli konzulja. Mindhárom időszakban az értelmiség, a társadalmi intelligencia vált üldözötté. A lengyel konzul arra emlékeztette a hallgatóságot, hogy miközben a nyolcvanas években már zajlottak Lengyelországban a pártállam és ellenzéke közötti kerekasztal-tárgyalások, „ismeretlen tettesek” még mindig gyilkolták azokat, akiket a hatalom veszélyesnek tartott.
A Szeged-csanádi megyéspüspök rámutatott arra az ellentmondásra is, a hogy a politikai gyilkosságnál az elkövetőkre irányul a figyelem és a közvélemény szinte felmenti őket, mintha nem bűncselekményről lenne szó, hanem a politika egyik eszközéről.
Joanna Lubecka, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa a második világháború idején a német és szovjet megszállók által elkövetett politikai gyilkosságokról beszélt. Mindkét agresszor a lengyel értelmiség – egyetemi tanárok, rendőr- és katonatisztek, közigazgatási szakemberek – kiirtására törekedett.
Forrás: delmagyar.hu