A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Cultura Christiana díjjal tüntette ki Zombori István történészt. Az elismerést a testület nevében Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke adta át március 6-án, Budapesten, a püspöki kar tavaszi ülésének első napján.
Zombori István történész, címzetes főiskolai tanár, számos kötet szerkesztője, önálló kötetek és nagyszámú tanulmány szerzője 1949. március 29-én született Szegeden, ahol 1967-ben a Ságvári Endre Gimnáziumban érettségizett. 1973-ban történelem–francia szakos diplomát szerzett a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Ettől az évtől kezdve a Móra Ferenc Múzeum történész-muzeológusa, majd 1978 és 2000 között ugyanott a Történeti Osztály vezetője, 2007 és 2011 között pedig az intézmény igazgatója volt. 2006-ban Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen PhD-fokozatot szerzett történettudományból.
Tudományos munkája mellett különös figyelmet szentelt a keresztény kultúra és értékek őrzésére, ezért 1989-ben megalapította a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szegedi szervezetét, amelynek 2006-ig titkára volt. Számos országos és nemzetközi történészkonferenciát szervezett. A Gál Ferenc Főiskolán 20. századi egyház- és művelődéstörténetet, a Szegedi Tudományegyetem Művelődéstörténeti Tanszékén művelődéstörténetet oktat. 1990-től Várszegi Asztrik vezetésével a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) egyháztörténeti folyóiratának, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2–27. évfolyamának szerkesztője, a támogatására 1995-ben létrehozott alapítvány titkára. Eddig mintegy háromszáz egyháztörténeti témájú kötetet szerkesztett, illetve jelentetett meg.
Fáradhatatlan szervező tevékenységével felpezsdítette hazánkban az egyháztörténet tudományágának művelését és az elmúlt nemzedéknyi időben hozzájárult ahhoz, hogy az egyháztörténet-írás a nemzeti történetírás részévé vált.
A Pro Cultura Christiana díjat átadva Veres András püspök, az MKPK elnöke Isten áldását kérte a kitüntetett további egyháztörténeti munkájához, erőt kívánva a még feltáratlan ismeretek kutatásához.
* * *
Zombori István a díjátadón válaszolt a Magyar Kurír kérdéseire.
– Milyen érzéssel fogadta ezt az elismerést?
– Először is meglepődtem, hiszen előttem olyan emberek részesültek ebben a kitüntetésben, akiket magam is tisztelek. Kállay Emillel, Erdélyi Zsuzsannával dolgoztam is együtt. Nagy megtiszteltetés egy ilyen díjat elnyerni.
– Hogyan jött létre a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség?
– Ennek felvázolásához visszanyúlnék az 1989-es évhez, amikor Csanád Bélával együtt létrehoztuk az eredetileg Bálint Sándor Társaságként indult Keresztény Értelmiségiek Szövetségét. Az olaszországi Gazzadában 1989-ben volt egy konferencia, melyen részt vett a magyar püspökökön kívül sok neves magyar történész is. Ekkor merült fel, hogy fontos lenne feltárni és elmondani a múlt, a közelmúlt egyházi vonatkozású történéseit. A METEM Horváth Tibor SJ kezdeményezése volt, ő kért fel arra, hogy vegyek részt ebben a munkában. Várszegi Asztrikkal együttműködve jutottunk arra, hogy először a kiadatlan műveket kell publikálni, később pedig – amikor már fiatalabb kutatók is csatlakoztak a kezdeményezéshez – az új kutatási eredményeket is közzétettük a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok sorozatában. Nagyon sok konferenciát szerveztünk, ezek anyagát kötetben is megjelentettük, ebben a múzeumi kiadványok szerkesztésében szerzett tapasztalataim is segítettek. Műhelyünket kitágítottuk a történelmi Magyarországra, együttműködtünk a Pápai Magyar Intézettel, a szerzetesi levéltárakkal ugyanúgy, ahogyan az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával is. Azt is kiemelném, hogy a reformátusok, az evangélikusok és az ortodoxok munkáira is nyitottak voltunk. A 2000-es évektől fokozottan tanulmányoztuk a szocialista időben meghurcolt egyháziak sorsát és a Gulág történetét.
– Szinte felsorolhatatlanul sok témával foglalkozott már. Mit emelne ki mégis közülük?
– Az egyetemen V. Károly német-római császár és spanyol király korával foglalkoztam. Legfőképp az érdekelt, hogy milyen segítséget remélhettünk tőle a török elleni harchoz. Többször jártam Spanyolországban e korszak emlékeit vizsgálni. Kutatásaim eredményeit összefoglalva azt mondanám, hogy Európának egyetlen kérdés volt fontos: a török ne jusson el Bécsig. Az, hogy mindezért Magyarország milyen árat fizetett, nem számított.
A szegedi Móra Ferenc Múzeumban is dolgoztam, e korszakból Pusztaszer feltárását emelném ki. Ez a hely történeti és szimbolikus jelentőséggel is rendelkezik.
A harmadik nagy témám az egyháztörténeti kutatás, közelebbről a magyar Egyház két háború közötti és 1945 utáni sorsa volt. Az első és a második világháború között Magyarországon virágzott az Egyház, sorra jöttek létre a női szerzetesrendek, de a férfirendek is igen tevékenyek voltak ebben az időszakban. Az Egyház az élet minden területén jelen volt, legyen szó a tudományról, az egészségügyről vagy az oktatásról. Ennek csúcspontja az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus volt, amikor a magyar Egyház megmutatta a világnak, mit tud felkínálni a hitleri barna fasizmussal és a sztálini vörös kommunizmussal szemben.
– Min dolgozik most?
– Az elmúlt időszakban több konferenciát szerveztünk, melyeken a Gulágra hurcolt papok és szerzetesek sorsát dolgoztuk fel. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójáról és az 1944-es hármas püspökszentelésről (Mindszenty József veszprémi, Kovács Sándor szombathelyi és Hamvas Endre csanádi püspök) is szerveztünk tudományos tanácskozást. E konferenciák anyagát most rendezzük sajtó alá.
Holnap lesz a bemutatója Pozsonyban A szabad Közép-Európa múltja és jövője című kötetnek, mely a kereszténység, a lengyel–magyar kapcsolatok és a globalizáció összefüggéseit tárgyalja. Mindebből kiemelném III. Sobieski János lengyel király tevékenységét, aki segítette Magyarország török elleni harcát; illetve azt, hogy 1939-ben a lengyel menekülteket a magyar állam mellett a Magyar Katolikus Egyház is befogadta, gondoljunk csak Varga Béla plébános balatonboglári iskolájára. Napjainkban Jerzy Popiełuszko vértanú és Szent II. János Pál pápa tisztelete, valamint a częstochowai zarándoklatok kötik össze a magyar és a lengyel Egyházat.
– Ön Szegeden született…
– Szeged Bálint Sándor városa, aki nekem szegről-végről rokonom is volt. Én is, csakúgy, mint ő, alsóvárosi vagyok, ezért is kötődöm a Szeged-alsóvárosi Ferences Plébániához. Szeged egy színmagyar katolikus város, ami annak köszönhető, hogy a törökök hagyták tevékenykedni a ferences barátokat. Ők tartották fenn a magyar kultúrát, a magyar nyelvet és a keresztény hitet több mint száz éven keresztül.
2018. március 6. kedd 18:47
Fotó: Merényi Zita
Forrás: Baranyai Béla/Magyar Kurír