Szeged belvárosában járták a keresztutat

Fizikailag Szeged belvárosában, lélekben Jeruzsálemben járták a keresztutat a hívek, akik részt vettek a városi keresztúton szerdán. A katolikus szakkollégiumok és ifjúsági közösségek közreműködésével idézték fel Krisztus szenvedéstörténetét.

 

A dómból indult szerdán este a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség által szervezett városi keresztút, ahol Köllő Sándor egyetemi lelkész lelki útravalóval nyitotta meg a zarándoklatot. Arra buzdította a híveket, hogy az út során ismerjék fel, hogy Krisztus végtelen szeretetből vállalta a megváltó szenvedést, a keresztutat mint üdvösségünk árát.

– Most lélekben Jeruzsálem utcáin akarunk követni téged, találkozni veled. Segítünk hordozni keresztedet, odanyújtjuk a kendőnket, hogy megtörölhesd arcodat, a karunkat, hogy megpihenhess benne. Hisszük, hogy sebeid által nyertünk gyógyulást, hogy nem hagysz magunkra a próbatétel órájában, hogy evangéliumod valódi reménység – imádkozott Köllő atya, majd arra buzdította a híveket, hogy ismerjék fel Krisztust a szenvedőben, az általa elszenvedett erőszakot abban, akit üldöznek.

A dómból a hívek a belváros legpatinásabb terein és épületeinél idézték fel sorra a szenvedéstörténet állomásait. A Móra Ferenc Múzeumnál roskadt le Jézus először a kereszt súlya alatt, a Szegedi Nemzeti Színháznál találkozott édesanyjával, az Új Zsinagógánál fosztották meg ruháitól, a Dugonics téren halt meg Krisztus a kereszten.  A stációk mélyreható elmélkedéseit a szegedi katolikus egyetemi közösségek fiataljai írták.

Az állomások közötti úton énekekkel dicsőítették Istent. Az imádság a békéért szállt az égbe, a háborútól szenvedő családokért, gyermekekért ajánlották fel.

Ferenc pápa magyarországi látogatására készülve a keresztút idei mottója az egyházfő tavalyi, budapesti beszédének egy mondata volt. „A kereszt híd a múlt és a jövő között”. ,

– Legyen ez a látogatás kegyelem és erő forrása, hogy hitünkben növekedve egymással és a többi nemzettel békességben éljünk – mondta Köllő Sándor.

 

Forrás: delmagyar.hu

Fotó: Gémes Sándor