2021. július 4-én az eleki Sarlós Boldogasszony Templomban búcsús ünnepi szentmise keretében adtak hálát a templom alapkőletételének 225. évfordulóján. A szentmise elején a plébániaközösség nevében az egyházközség tanácsadó testületének elnöke, Singer Ferenc köszöntötte a búcsús hálaadó ünnepi szentmise főcelebránsát és szónokát Mons. Dr. Kovács József általános püspöki helynök atyát, aki jelenlétével tisztelte meg a helyi közösség ünnepét. Elnök úr beszédében kiemelte, hogy különös öröm a közösség számára az, hogy ez a nap nemcsak a búcsú napja, hanem a mai templom alapkőletételének 225. évfordulója is. Az elekiek mindig rendkívüli módon kötődtek templomukhoz. Számukra nemcsak az Isten háza, az imádkozás helye, hanem mindenkor múltjuknak, identitásuknak, emlékeiknek az egyik legfontosabb megtestesítője.
A püspöki helynök atya szentbeszédének elején emlékeztetett arra, hogy amikor templombúcsúra gyűlik össze az ünneplő közösség, akkor mindazok együtt vannak, ha másképp nem lélekben, akik valami módon kötődtek, kapcsolódtak a templomhoz. A templom minden közösségnek a találkozási helye, elsősorban találkozás Istennel, de ugyanakkor találkozás a közösség többi tagjával is, hiszen a kereszténység, a Krisztus követés, az nem pusztán egyéni vállalkozás, hanem állandó, egymással való közösséget jelent. Nem egyedül vagyunk a padban és nem idegen emberek ülnek mellettünk. Mindazok, akik mellettünk vannak, Krisztushoz kapcsolják az életüket és igyekeznek a Jézusi útmutatás szerint élni. A közösség tagjainak közös célja: találkozni Krisztussal nemcsak itt a földi életben, hanem még inkább a végső találkozásban a földi életünk befejezését követően.
A templomnak a védőszentje Szűz Mária, aki a tevékeny felebaráti szeretetnek a példaképe. Életének egyik titka Erzsébetnél tett látogatása. Mária, aki szintén gyermeket vár fontosnak tartja, hogy útra keljen, és meglátogassa idősebb rokonát, aki szintén áldott állapotban van. Mária a háttérbe húzódva segít Erzsébetnek, Keresztelő János világra jövetele után pedig, betöltve küldetését, hazaindul. Mária Jézus életében is annyira és úgy van jelen, amennyire és amikor Jézusnak szüksége van rá. Háttérből a tevékeny felebaráti szeretet, az édesanyai szeretet az, ami irányítja és vezeti őt. A mai nap a tevékeny felebaráti szeretetnek az ünnepe.
Máriának az egyik legtöbbet mondó kijelentése a kánai menyegzőn hangzik el: „Tegyétek meg, amit mond!” (Jn2, 5) Mária akkor is és most is ugyanezt mondja nekünk, ma élő keresztényeknek: tegyétek meg azt, amit Jézus mond, és akkor jó úton jártok, azon az úton, amelyet Jézus kijelölt a számotokra. Az embernek földi élete során az Istentől ajándékba kapott időt úgy kell felhasználnia, hogy a maximumra törekedjen: nem minimális kereszténynek kell lennünk, hanem maximális keresztényeknek, tehát arra kell törekedni, hogy a tőlünk telhető módon a legjobban megismerjük, hogy mit kíván tőlünk Jézus, és azt megtenni.
A médiazaj, a különböző nézetek és ideológiák, a fogyasztói társadalom, az anyagi dolgaink, amelyek körül vesznek minket, akadályozhatnak az Istennel való kapcsolatunkban. Rendezni kell tárgyi és lelki dolgainkat, és Isten akaratát felismerve törekedni arra, hogy szabaddá váljunk ettől a „zajos” világtól Isten számára. Ehhez ad segítséget Mária, aki figyelmeztet bennünket, hogy tegyétek meg azt, amit Jézus mond és kövessétek őt, mert csak az ő útja az, ami az Istennel való találkozáshoz vezet el benneteket. A többi út is vezet valahova, de nem a Vele való találkozáshoz.
A búcsús szentmise ünnepi körmenettel zárult, ahol az eleki és az almáskamarási népviseletbe öltözött németek vitték a Boldogságos Szűzanya szobrát és kísérték az Eucharisztiát az ünneplő közösséggel együtt.
Ft. Fazakas Gusztáv József plébános atya a szentmise végén kifejezte háláját a Jóistennek a búcsús ünnepi napért, megköszönte Mons. Dr. Kovács József püspöki helynök atyának, hogy részt vett az
ünnepi szentmisén, és szentbeszéde által részesítette az ünneplő közösséget a Hit – Remény – Szeretet hármas isteni erényének épülésében, amely mindig mutatja számunkra a Krisztushoz való tartozásunk igazi minőségét. Plébános atya utalt rá, hogy ez a minőség nemcsak a XXI. század embere számára jelent küzdelmet az abnormalitással szemben a normalitás mellett, amely abszolút módon Krisztus, hanem az elmúlt századokban is mindig meg kellett küzdeni érte. És a győzelem nyilván nem az ember győzelme, mert hiszen mi képtelenek lennénk a bűnt legyőzni, hanem mindig az a győzelem, amely végső soron nem valamit jelent hitünk tartalmára nézve, hanem Valakit, vagyis magát a föltámadt Krisztust.
A mai eleki közösség minden tagja, ennek az ősi egyházközségnek tagjaként méltán vallhatja, a 225 évvel ezelőtt itt élő és dolgozó, csodálatos értéket létrehozó őseink hitét, amely így hangzik: „Múltunk a reményünk, Krisztusunk a jövőnk”.
Plébános atya hangsúlyozta, hogy amit 225 évvel ezelőtt 1796. július 3-án tettek az akkori eleki ősök, elődeink, azt valójában abból az élő hitből és indíttatásból tették, hogy nem a múlandó javak véges értékére kell építkezni, hanem a végtelen örök értékekre.
1796-ban, amikor a ma álló csodálatos, katedrális méretű templomnak lerakták az eleki ősök, frank származású németek és az itt lévő kis magyar közösség katolikus élő hitükből fakadóan a templom alapkövét, akkor állt itt egy kis templom, egy kis kápolna, amelyet szintén ennek a templomnak a kegyura építtetett 1730-1734 között. Az építkezés csodája volt a templom a templomban. A templom építése idején a kis kápolnát nem bontották le, hanem 4 éven keresztül imádkoztak benne, a legméltóságosabb Oltáriszentségben imádták a föltámadt és megdicsőült Urat, az ő jelenlétét. 1800. szeptember 27-én helyezték fel a templom tornyának csúcsára a keresztet, és szentelték fel a nagy templomot. Ezt követően bontották vissza a kis kápolnát, amelynek több falát beépítették a nagy templom falaiba, örök emléket hagyva a kis kápolnának. 1904-ben készült el a templom kereszthajója, elnyerve a ma látható végső formáját. A kereszthajóval bővített templomot 1934-ben a Trianon utáni első püspökünk, dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök szentelt fel.
Nagy kegyelem ez, 225 év! Az örökkévalóság, a múlhatatlan idő tekintetében ez csak egy múló pillanat, és mégis milyen csodálatos az Isten, hogy ezt a múló pillanatot mindig felhasználja a mi megszentelődésünkre és arra, hogy az ő dicsősége valójában Krisztus által Krisztusban, a mi személyünkre nézve állandóan a mi megdicsőülésünk, és belőle fakadóan a mi örök üdvösségünk lehessen.
A templom alapkőletételének 225. évfordulója napján, 2021. július 3-án a Sarlós Boldogasszony Plébánia célgyűjtést indított a templom külső felújítására. A gyűjtés 2024. szeptember 27-én zárul. A gyűjtés kezdő és záró dátuma megegyezik a templom építésének időtartamával, tisztelegve az ősök áldozatos munkája előtt. A plébánia az adományokat az alábbi bankszámlán fogadja: Sarlós Boldogasszony Plébánia OTP Bank 11733113-20005337 „Adomány a templom felújítására”.
Sarlós Boldogasszony a szolgáló felebaráti szeretetnek az ünnepe is, amelynek üzenete: ha a Boldogságos Szűzanya égi közbenjárását kérve, krisztusi emberségének példáját követjük, olyan maradandó értékekre leszünk képesek, amelyek az eldobhatóság kultúrájával szemben az örök értékek mezsgyéjén haladva nem a véges értékeket, hanem a maradandó, végtelen örök értékeket tartja szem előtt és éli meg életcéljaként. Minden olyan eszközt, amely rendelkezésünkre áll, mint Istentől kapott ajándék, ha Isten akarata szerint kerül felhasználásra, akkor minden múlandósága ellenére szolgálhatja Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét, de csak akkor, ha minden körülmények között nem az élet fölé, hanem minden esetben az élet alá rendelődik.
Sarlós Boldogasszony könyörögj érettünk!
NA