Várva a jövőt, most segíteni kell a bajban – Kondé Lajos szegedi plébánost kérdeztük

A Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynökét, a szeged-belvárosi plébániatemplom (Fogadalmi templom) plébánosát, Kondé Lajost kérdeztük, miként alakult át saját, illetve plébániája élete a vírusveszély kihirdetése után.

Lajos atya az első nyilvános mise nélküli vasárnapra visszaemlékezve elmondta, mint minden papnak, úgy neki is furcsa volt a hívek nélküli templomba lépnie, s az, hogy nem volt megszokott miserend. Hozzátette, a hétköznapok is megváltoztak: a hangos forgatag után egy pillanat alatt nagy csönd, süketség vette körül. A papoknak föl kellett tenniük a kérdést: hogyan tovább?

Legfontosabbnak azt érezte, hogy legyen napirendje, nehogy „szétfolyjon” az ember. Először tehát maguk körül kellett rendet tenniük, mely gyorsan kialakult. Reggel a beérkezett levelek elolvasásával kezdi a munkát, hogy a plébánia híveinek ügyeit átnézze. Miután elolvassa az e-maileket, kiválasztja közülük a legsürgősebb kéréseket. Korábban kialakult gyakorlat volt, hogy a plébánia munkatársaival minden csütörtökön értekezleten értékelték az elmúlt hetet, és megbeszélték a következő napok feladatait. E rendszert megtartották, ám a munkatársak otthonról dolgoznak, így a megbeszélések a virtuális térben történnek. Lajos atya eleinte esténként elsősorban idősebb paptestvéreit hívta fel telefonon. Kérte őket, hogy vigyázzanak magukra, érdeklődött, vajon van-e segítségük, megoldott-e az étkezésük, mire volna szükségük. A fiatalabbakkal is tartja a kapcsolatot, gyakran arról beszélgetnek, ki mit csinál, miként viseli az elzártságot, miként éli meg a járvány okozta helyzetet.

A veszélyhelyzet kihirdetésekor arról is dönteniük kellett, hogyan tudnak a plébánia területén élő híveknek segíteni. A világháló, a közösségi média segítségével felmérték, ki mit keres, kinek milyen segítségre volna szüksége, illetve ki mit tud kínálni, miben tud segíteni. Ezek megszervezése azóta egyik munkatársának a feladata. Már az is hatalmas segítség egy idősebb vagy beteg embernek, ha valaki rendszeresen bevásárol helyette. Ehhez szükség esetén autót is biztosítanak. Fontos szempont volt a segítő személyének kiválasztása is. Megbízhatónak kellett lennie, emellett fontos volt a kora is, nehogy végül a segítő kerüljön bajba. Önkénteseket is kerestek, melyben nagy segítségükre volt a Szeged-Csanádi Egyházmegye újságja, valamint honlapja és a Délmagyarország című napilap is. A munka megkezdésekor is világos volt számukra, hogy nem tudnak mindig mindenkin segíteni, hiszen például nem képesek betegellátást biztosítani, ám próbáltak a kialakult helyzethez igazodni. Mint Kondé atya fogalmazott: „Tudnunk kell, mit vállalhatunk, mire vagyunk képesek. A napi problémák megoldására törekszünk. Néha ki kell tudnunk azt is mondani: ezt már nem tudjuk vállalni, mert nem biztos, hogy meg tudjuk tenni. Nem akarunk csalódást okozni azoknak, akik a segítséget tőlünk remélik.”

A dóm, a Fogadalmi templom számtalan esküvő és keresztelő helyszíne. Amikor arról kérdeztem Kondé Lajost, hogy a tervezett esküvőket vajon elhalasztják-e a fiatalok, vagy inkább szűk körben megtartják, azt válaszolta, sokan a halasztás mellett döntöttek. Hozzátette: a helynek méltósága, varázsa van, sok pár a násznéppel együtt szeretné átélni az életre szóló eseményt. Azonban nem mindenki vár a veszélyhelyzet elmúltára. Pár napja szűk körben tartottak egy esküvőt. Ünnepélyes volt, zene is szólt a szinte teljesen üres dómban: a szertartáson hatan voltak. Egy olyan ápolónővér volt a menyasszony, aki abban a kórházban dolgozik, mely a járványban megbetegedettek számára lett kijelölve.

Kérdeztem Kondé atyát arról is, vajon közvetítenek-e a világhálón szentmiséket. Válaszából kiderült, hogy a plébánia nem, hiszen az egyházmegye honlapján minden este 6 órától követkető a Szent Gellért Szeminárium kápolnájából a liturgia, melyet felváltva mutat be több szegedi pap, többek közt ő is. Köllő Sándornak, a dóm káplánjának szentmiséje, melyet a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség kápolnájában mutat be, elsősorban a fiatalok számára, vasárnaponként, este 8 órától követhető a világhálón.

A nyilvános misék szüneteltetése óta, március 27-től a Szeged-Csanádi Egyházmegye Szegedi Esperességének közösségi oldalán a szegedi lelkipásztorok napi üzenete olvasható. Mindennap más atya ad „lelki útravalót” a híveknek. Van, aki a napi evangéliumot magyarázza, Kondé Lajos viszont lelki idegenvezetést, zarándoklatot tart a Fogadalmi templomban. Csütörtökönként, amikor ő adja a lelki útravalót, a dómban látható alkotásokat köti össze az aktuális hét egy-egy eseményével, ünnepével. Példaként említette, hogy nagycsütörtökön a tabernákulumról és a lelki áldozásról beszélt, a Szent Gellért-oltár kapcsán az oktatókról, a tanulásról hangzottak el gondolatai, kiemelve, milyen fontos a pedagógus és a szülők jó kapcsolata, a tanárokért mondott ima ebben a nehéz helyzetben. Máskor a Fogadalmi templom szentélyének négy domborműve kapcsán a pusztulásról, az összefogásról, az áldásról és a beteljesedésről szólt. A Fadrusz-kereszt kapcsán az áldozatról, mindenki saját keresztjéről mondta el gondolatait a lelki útravaló sorozatban.

Májusra újabb programot szerveznek. A szegedi CsaládEgyetemet 2014 óta működtető Egyházmegyei CsaládKözPont csapata Karantén kaland-tér címmel családi élménygyűjtő játékra hív mindenkit. Az egy háztartásban élő jelentkezőknek májusban hetente két, összesen nyolc, a családok belső egységét erősítő, játékos feladatot küldenek.

A feladatokkal inspirálni szeretnék a részt vevő családokat abban, hogy gazdagabbá tudják tenni a karanténban együtt töltött időt. Ennek érdekében ötleteket adnak, hogyan lehet derűt, játékosságot vinni a hétköznapokba. Azok, akik visszajelzéseikkel igazolják, hogy a nyolc feladatból legalább hatot teljesítettek, júniusban nyereménysorsoláson vesznek majd részt.

Telefonbeszélgetésünk végén Kondé Lajost arról is kérdeztem, mit gondol a jövőről, amikor végre megszűnik a veszélyhelyzet, s talán az élet a rendes kerékvágásba visszatérhet.

Megváltozott minden – válaszolta. – Az Egyház, a társadalom, de az emberi kapcsolatok is új helyzetben lesznek. Ha majd szabaddá válik a találkozás, biztosan másként fognak az emberek az Egyházhoz, a papokhoz is viszonyulni. Az emberek vágynak a találkozásokra. Megéltük, milyen gyengék és védtelenek vagyunk. Meg kell majd találni a módját annak, hogy a járvány elmúltával újból pezsgés költözzön a világba, újra életre keljen, tovább épüljön a plébánia is. Mindezt nagyon várom már.

Fotó: Lambert Attila; Merényi Zita; Fogadalmitemplom.hu

Bókay László/Magyar Kurír