A társadalom értékek híján tömeggé silányodhat

Kiss-Rigó László, szeged–csanádi megyés püspök szerint csak egy komoly identitással rendelkező közösség tud más közösségekkel együttműködni. Bálint Sándor olyan személyisége volt Szeged városának, aki nemcsak a tudományos életben nyújtott maradandó teljesítményt. Korábban megírtuk, hogy Botka László előterjesztésére, különös körülmények között szüntette meg a képviselő-testület a Bálint Sándor Közalapítványt.

Kiss-Rigó László, szeged–csanádi megyéspüspök szerint Bálint Sándor személye és életműve három szempontból is fontos. A néprajzkutató Szeged közéletében is kiemelkedő szerepet játszott, tudományos munkássága páratlan. Ugyanakkor hívő, katolikus ember volt, akinek folyamatban van a boldoggá avatása.

A szülőháza nincs már meg

– A tudomány szempontjából kérdés, hogy mennyire emlékeznek rá? Nyilván nem neki van szüksége arra, hogy emlékét őrizzék, hanem a tudományosság követelménye, hogy amikor szakterületéről van szó, akkor megfelelő módon idézzék, utaljanak rá, emlékezzenek rá, főleg Szegeden és környékén – nyilatkozta lapunknak a megyés püspök. Kiss-Rigó László arra emlékeztetett, hogy Bálint Sándor szülőháza nem maradt fenn, holott egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó, köztiszteletben álló személy otthonát meg szokták őrizni, emlékházként, kiállítások helyszíneként, de ezt még lehet mással is pótolni.

Feleslegessé vált

A „legszögedibb szögedi” emlékét ápolni hivatott közalapítványt a novemberi közgyűlésen szüntette meg a megyeszékhely képviselő-testülete. Botka László polgármester előterjesztésében arra hivatkozott, hogy: „a Közalapítvány alapító okiratában meghatározott célját megvalósította, új célt az alapító nem határozott meg és három éve nem folytat tevékenységet”.

A tömeg uralma

– Helyi identitás nagyon sok mindenre épülhet, földrajzi adottságra, történelmi eseményekre és komoly teljesítményt nyújtó személyek emlékezetére. Miben tud segíteni Bálint Sándor emlékezete? A társadalom olyan hatásoknak van manapság kitéve, amelyek azt mozdítják elő, hogy tömeggé silányodjon, holott a túlélésnek éppen az lenne a kritériuma, hogy közösséggé fejlődjön – folytatta Kiss-Rigó László. Szerinte a kiemelkedő személyek emlékének megőrzése a helyi társadalom érdeke, mert az identitását, a közösséghez való tartozást erősíti.

Együttműködni más közösségekkel

– Ez senki ellen nem irányul. Minél komolyabb szegedi identitással rendelkezünk és azokat az értékeket magunkénak valljuk, amelyeket a nagy elődeink képviseltek, mint például Bálint Sándor, annál inkább tudunk együttműködni más városokkal, társadalmakkal, nemzetekkel, másképpen gondolkodókkal. Meggyőződésem, hogy csak egy komoly identitással rendelkező közösség tud más közösségekkel együttműködni, hogy a társadalom közösségek közösségévé nemesedjen. És így boldogabban lehetne élni, mint egy tömegben – zárta gondolatait a megyéspüspök.

Nemzetgyűlési képviselő is volt

Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi”, 1904. augusztus 1-jén született Szegeden, és 1980. május 10-én halt meg a fővárosban. Néprajzkutatóként és művészettörténészként páratlan életművet alkotott, egy rövid ideig nemzetgyűlési képviselő is volt. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.

Forrás: delmagyar.hu